Egy nagycsalád legidősebb gyermekeként, 9 éves korom óta veszek részt a háztartás vezetésében. Az élet úgy hozta, hogy a főzés tudományát nem csak a családi tradíciók határozták meg, hanem a szakma nagymestereitől is tanulhattam.
A szamárlétrát végigjárva - kis külföldi kitekintéssel - 20 évesen már egy neves vendéglátóhely konyháját irányítottam konyhafőnökként, és felügyeltem az árubeszerzéstől az étlapszerkesztés és főzés irányításán keresztül a kiszolgálásig.
A sors egyszercsak közbeszólt, s választás elé állított. Vagy a szakmát folytatom, vagy megadom a családnak azt, ami rendes körülmények között természetes: ünnepnapokon és hétvégeken együtt lenni.
Én az utóbbit választottam, a szakmát a mai napig már csak a háztartásban hasznosítom. Ma is azt mondom, nem bántam meg, mert családanyának lenni - igaz, hogy időnként nem könnyű, de ugyanakkor hálás feladat. Szeretettel, türelemmel és önzetlenül kell hozzáállni.
Jó szívvel ajánlom mindenkinek azokat a - remélhetőleg - hasznos dolgokat, amik megkönnyítik a mindennapokat, amelyektől picit talán több marad a perselyben, és amelyek rádöbbenthetnek mindenkit, akik nyűgnek érzik a háztartást, hogy nem egy ördöngösség...és olykor még mulattató is.